„CSAK A TI NAPOTOK”
Reggel 10-re várlak titeket, hogy bemutassam a Bari Tanya állatkáit úgy igazán közelről… Itt kezedből eszik a liba, a nyuszikák, simogathatod a malacka pociját, tehetünk egy sétát a kecskékkel és kutyákkal a csodás Fehér Árokhoz.
Szezonnak megfelelően az erdei terített asztalról csipegethetsz: szamócát, vadkörtét, somot, kökényt, csipkét. Mesélek a madarakról, az őzekről.
Ha van szerencséd ihatsz a lopott tejből, a gidákat ugyanis nem választjuk le a mamájukról, így ha hagynak neked is, megkóstolhatod… Úgy igaziból, tőgymelegen.
Ebédre főzünk együtt valamit szabadtűzön, s közben beszélgetünk, ha akarjátok (családpedagógiából van mediátorim)…
Délután, ha van elég bátorságotok, kivisszük a lovakat, megnézhetitek, milyen a szabadon vágtató boldogság egy XV. századi vár tövében. Ez nem lovagoltatás, itt nincs zabla és nem fog veletek órákon át körbe-körbe járni, de kipróbálhatjátok, milyen szőrén ráülni, (60 kg-ig), milyen érezni a sörényét az arcotokon, lesni az eget, érezni a lépteit, és megbízni Benne, mert itt a ló nem eszköz, hanem TÁRS.
Na itt szokták a gyerekek feltenni a „ne menjünk mééég” lemezt, és ekkora már tényleg észre sem veszitek, hogy nincs nálatok a telefon, visszafelé megfogjátok egymás kezét, és megkérdezitek önmagatoktól, vajon miért nem vettétek észre eddig ezt a temérdek csodát, ami körülvesz minket.