Élményközpontú tanulás a Bari Tanyán – avagy amikor a gyerekek dolgoznak, én meg néha a hajamat tépem. 😁
A kisnánai általános iskola 4. osztályosai jártak nálunk a Bari Tanyán, méghozzá egy nagyon fontos célból: egy élményközpontú tanulásra épülő pilotprojektet, vagyis egy kísérleti programot indítottunk el velük. Szlama Tiborné, a kisnánai iskola és a négy település tagintézményeinek igazgatója is jónak látná, ha a gyerekek minél több mindent élményeken, gyakorlati tapasztalatokon keresztül tanulhatnának meg. Én pedig, mint Bari Tanya, ezt legfőképpen a környezetvédelem és az oktatás gyakorlati összekapcsolásában tudom elképzelni.
Ezek a gyerekek már évek óta járnak hozzám. Sőt, előző nap én is voltam náluk az iskolában. Itt már nem az volt a lényeg, hogy bemutassam nekik a Bari Tanyát, hiszen ők már névről ismerik az állatokat.
Mert ezek a mi gyerekeink. ❤️
Most azt szerettem volna megmutatni nekik, hogy egy gazdaságban ősszel milyen munkákat kell elvégezni, és mi az, amit az évszakok változásával újra és újra meg kell csinálnunk.
És itt jön a lényeg! Eddig sem azért hívtam a gyerekeket, hogy segítsenek nekem. Mert amit ők két óra alatt megcsinálnak, azt én fél óra alatt elvégzem. 😁 Szerintem ezt minden szülő pontosan tudja. Ha valamit meg kell csinálni, sokkal gyorsabb, ha a felnőtt nekilát, mint ha végignézi, ahogy a gyerek kínkeservesen próbálkozik.
De hát pont ez lenne az élményközpontú oktatás lényege! Hogy bár tovább tart, türelemmel és szeretettel átadjuk a gyereknek a lehetőséget a tapasztalásra.
Közben persze néha tépjük a hajunkat, ahogy bánik a fűrésszel, az ollóval vagy a csavarozóval. De ezeket a szerszámokat is a kezükbe kell adni, természetesen megfelelő felügyelet mellett. Mert hogyan tanulná meg használni őket, ha soha nem próbálhatja ki?
Ami másnak szemét, az nálunk még kincs lehet
Kisnánán az út mentén több helyen kivágott, gondozatlanul otthagyott fákat találtunk. Talán arra vártak, hogy valaki majd elégesse őket. Mi inkább összegyűjtöttük, hazahoztuk, és a gyerekek felvitték őket a kecskékhez. A kecskék boldogan lerágják róluk a leveleket, még a szárazaknak is örülnek. Utánuk a lovak is megrágcsálják az ágakat, és a végén marad egy nagyon-nagyon hosszú fácska.
Aminek kár volt meghalnia. De ha már valaki kivágta, és mi összegyűjtöttük, akkor legalább használjuk fel! Jó lesz még karámfának, vagy akár egy hosszú botnak, amivel a diót is le lehet verni.
Mert a környezetmegóvás nem ott kezdődik, hogy beszélünk róla, hanem ott, hogy megnézzük, mihez tudunk még kezdeni azzal, amit más már kidobna.
Egy meggyfa, rengeteg víz és egy kis gyakorlati tudomány
A következő feladat egy meggyfa elültetése volt. A fiúk ástak és ültettek, a lányok pedig a kacsás tóból hordták a vizet. Méghozzá azt az állott esővizet, amit korábban összegyűjtöttünk. A fát jó mélyre ültettük, és egy csövet is elhelyeztünk mellette, amin keresztül a vizet a mélyebb talajrétegekbe tudjuk juttatni. A célom az volt, hogy a gyökereket arra ösztönözzük, hogy lefelé is növekedjenek, ne csak a felszín közelében terüljenek szét. Ezért a csőnek mélyebbre kellett kerülnie, mint maga a fa gyökérzónája. A gyerekek mindezt megnézték, megtanulták, aztán beiszapolták, betaposták a földet, és beöntözték azzal a rengeteg vízzel, amit összegyűjtöttek.
Nem egy tankönyv ábráján látták a faültetést. Hanem ők maguk csinálták meg.
A csirkék sem maradhatnak téli kabát nélkül!
A következő munka a csirkeól téliesítése volt. Mert amikor mínusz tíz fok lesz, a csirkéknek is szükségük van egy megfelelően védett alvóhelyre. Ehhez pedig előkerült a csavarozó, az orrfűrész, a szögmérő, az olló, meg még ki tudja, hányféle szerszám. 😁 A gyerekek a csirkeól rácsos részét fedték be fóliával, hogy védettebb legyen a hidegben. Mértek, vágtak, csavaroztak, próbálkoztak.
Én pedig közben gyakoroltam a türelmet. Mert az élményközpontú tanulás nemcsak a gyerekeket tanítja, hanem bennünket, felnőtteket is!
Aki nem dolgozik, ne is egyék! 😁
A Bari Tanyán ez bizony alapvetés. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Viszont aki dolgozik, azt mindig nagy szeretettel várjuk, megbecsüljük, és megköszönjük a munkáját.
Úgyhogy amikor mindenki végzett, jöhetett a jól megérdemelt finomság! Sütőtökcsipszet készítettem a gyerekeknek, és persze ebből is tanulás lett. Beszélgettünk arról, hogy a boltban kapható zacskós csipszek egy része pálmaolajjal készül, és hogy a pálmaolaj-termeléshez kapcsolódó erdőirtások milyen problémákat okozhatnak a trópusi esőerdőkben. Mert ezek az erdők nagyon fontosak az életünkben, még akkor is, ha több ezer kilométerre vannak tőlünk.
Aztán birsalmakompótot is készítettem. És képzeljétek, a negyedik osztályos gyerekek között volt olyan, aki még nem is ismerte a birsalmát! Pedig nálunk ez is a tanulás része.
Mindig azt együk, ami éppen terem! A kertből az asztalra.
Mert nem biztos, hogy az a kesudió, amit több ezer kilométerről hoznak ide, jobb nekünk, mint a saját diónk, ami itt terem a kertben. Meg kell tanulnunk szeretni, értékelni és felhasználni azt, ami a saját környezetünkben, ökotudatosan megterem. És ezt a gyerekeknek is meg kell tanítanunk.
Mert a tapasztalásból lesz az igazi tudás
Ez a nap számomra pontosan arról szólt, amiért a Bari Tanyát csinálom. Nem az a cél, hogy a gyerekek két óra alatt elvégezzenek helyettem egy félórás munkát. Hanem hogy megtapasztalják, mennyi minden történik körülöttünk, mennyi munkával jár egy gazdaság fenntartása, és hogyan lehet úgy élni, hogy közben vigyázunk arra, amit a természet ad nekünk. Hogy tudják, honnan jön az étel, miért fontos a víz, hogyan lehet újrahasznosítani azt, ami másnak már hulladék, és miért kell gondoskodni az állatainkról. És hogy merjenek hozzányúlni a dolgokhoz, merjenek próbálkozni, hibázni, majd újra nekifutni.
Mert lehet, hogy lassabban készül el a munka. Lehet, hogy közben néha a hajunkat tépjük.
De ha a végén egy gyerek valamivel többet tud a világról, és egy kicsit jobban érti, hogyan működik a természet, akkor már megérte.
Ezért szeretném, ha az élményközpontú tanulás nem egyszeri alkalom lenne, hanem egyre több gyerek mindennapjainak részévé válhatna. Mert a jövőt nem elég elmagyarázni nekik.
Át kell adnunk a lehetőséget, hogy megtapasztalják. 🌱
